Szomjas oázis - történetek a női testről - 33 kortárs szerző 56 szöveg

Szomjas borító blogoldaldoboz.jpg

Kari Györgyi - szerző, rendező, színésznő, köteteink szerzője

karigyörgyiCsicselyZoltánnagyonkicsi(1).jpg

Tóth Krisztina - költő, író, ólomüvegművész, köteteink szerzője

TothKrisztinaszabojuditkismeret.jpg

Radics Viktória - író, irodalmár, szerkesztő, szorozatunk szerzője

radicsviktória kicsi_1.jpg

Ladik Katalin - költő, író, színésznő, performer, köteteink szerzője

Ladik Katalin-RubinsteinSándorkicsi.jpg

Forgács Zsuzsa Bruria - író, performer, a Kitakart psyché sorozat ötletgazdája, szerzője és anyaszerkesztője

forgacslilasapkáskicsi_1.jpg

Kiss Noémi - író, irodalmár, köteteink szerzője

kicsikekissnoémigrafitiscsoszógabriella.jpg

Babarczy Eszter író, esszéista, köteteink szerzője

babarczynagyonkicsi.jpg

Lovas Ildikó író, köteteink szerzője

lovasildikó kicsi.jpg

Polcz Alaine - író, pszichológus, köteteink szerzője

Polcz Alaine.jpg

Gordon Agáta - költő, író, köteteink szerzője, az Éjszakai állatkert bábaszerkesztője

GordonAgata.jpg

Ágens - énekesnő, színésznő, preformer, rendező, költő, író, köteteink szerzője

agens spilák zsuzsa kicsi.jpg

Szemethy Orsolya - Képzőművész, író, köteteink szerzője

Szemethy Orsi kicsi.jpg

Arany Malac - Balog Judit - színésznő, író, köteteink szerzője

arany malac balog judit.jpg

Kiss Judit Ágnes - író, költő, köteteink szerzője

kisjuditágnes kicsi.jpg

Fiáth Titanilla - pszichológus, rapénekes, író, köteteink szerzője

Fiáth Titanilla kicsi könyvhét.jpg

Bárdos Deák Ágnes - énekes, performer, író, köteteink szerzője

Bárdos Deák kicsi.jpg

Utolsó kommentek

Friss topikok

Borítólányunk: Kovács Ágnes Anna

2008.10.28. 01:23 oázis

Borítólányunk: Kovács Ágnes Anna a Szomjas oázis bemutatóján, 2007 október 31-én, a Sirályban, Gordon Agáta szövegét olvassa az "Erkélyről".  Lásd fotót alant.(A háttérben balról jobbra: Szabó Ildikó, Ladik katalin, Radics Viktória).

fotó: Pap Dávid Tamás

cikkek Ágiról:

1. http://kultura.hu/main.php?folderID=952&articleID=274974&ctag=&iid=11

2. http://szinhaz.hu/index.php?id=1268&cid=35722 

Ágnes nem csak a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert borítóján szerepelt, Ágnessel terveztük antológia-sorozatunk következő 4 kötetének borítóját is, örökéletűnek hittük (vagy mindenesetre minket túlélőnek).

Csodáltam Ágnes hihetetlen szívósságát, munkabírását, munkafegyelmét, odaadását mindennek, amit csinált, a rettenetes mostoha körülmények ellenére is. Négy fotózást csináltam vele végig könyveink borítójához. Ági mindent kibírt, és nem volt egy rossz szava se.  

Amikor valaki elmegy, és így megy el, óhatatlanul azon kezdünk gondolkozni, mi mit tudtunk volna tenni, hogyan marasztalhattuk volna létezésünknek ebben a közös dimenziójában. Tegnap éjszaka mikor a hírt megkaptam, több dolog is eszembe jutott, amit elmulasztottam, vagyis elmulasztottam küzdeni érte. Szerettem volna például, ha a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert antológiák rádiójáték változatában Ági is olvas szöveget. Ez látszólag kis tétel, kis kérés, és én többször neki is futottam az illetékeseknél, de nem sikerült meggyőzőnek lennem, és aztán túl könnyen feladtam, belenyugodtam. Nem kellett volna! Utoljára a Nő a férfi (B)irodalomban fesztiválon kellett volna egy kicsit találékonyabbnak lennem, hogy Ági is ott lehessen és olvashasson velünk... nem voltam az, megint engedtem, hogy ostoba, pitiáner akadályok elénk tornyosuljanak. Nem kellett volna.

Ági maximálisan odaadta magát nekünk, és én nem tudtam ezt a gesztust hasonló eréllyel és odafigyeléssel viszonozni neki.  Amikor itt-ott összefutottam vele a városban az elmúlt évben, láttam, hogy egyre törékenyebb (a mosolya is), egyre soványabb, ha rákérdeztem, kitérően azt felelte, hogy viszont sokat izmosodott... "Majd fussunk össze", "beszéljünk", ilyeneket mondunk egymásnak, de közben nem figyelünk igazán oda, mentesülni szeretnénk, elengedjük magunk mellett a másik pillantásának segélykérő jelzéseit, elhessegetjük a kellemetlen árnyékokat. Nem kellett volna, nem kellene.

Ágikám, nagyon sajnálom! Nagyon fáj, hogy elmentél. Nem figyeltem eléggé oda rád ebben az ostoba, zaklatott rohanásban, ami az életünk nagy része, pedig nagyon fontos voltál-vagy nekem.  

 

 

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szomjasoazis.blog.hu/api/trackback/id/tr67735630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rapai Ágnes 2008.10.28. 06:16:20

Ági öngyilkos lett. Meghalt.
Emlékszem, mikor a Szomjas oázis bemutatóján a férfiak találgatták, vajon tényleg létezik az a lány, aki a borítón szerepel, vagy csak egy virtuális lény.
- Ott áll! - mondtam K.G.
Ági háttal állt nekünk, csak színes pulóverére hulló gyönyörű haja látszott.
- Jaj, mindjárt elvörösödök! - mondta K. G., akit hiába biztattam, menjen oda Ágihoz, nem merte megszólítani.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.10.28. 16:31:52

...ezt rólam is írhatta volna, kedves R.Á. :P


:(

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.10.28. 22:45:24

és:


miért?!?!
nem ismertem, de valamiért gyászolom.

poly 2008.10.29. 01:46:17

én is csak gondolkodom ilyenkor, miért?? és próbálom megérteni és összerakni a dolgokat, hogy hogy jut el az ember idáig. Egy hasonló cipőben járt régi ismerős erre meg azt mondja Minek (élni)? Próbáltam megérteni őt is, már késő. Értem is, meg nem is.
A fokozott érzékenység?
Nem sokat tudtam róla egy előadásban láttam őt összesen, ahol nagyon tetszett a játéka.
És most olvastam, hogy egyedül nevelte a gyermekét, ilyenkor még értetlenebbül állok...

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2008.10.29. 08:27:51

Ragaszkodtam ahhoz, hogy a borítón a festőlány a fekete madarat fesse, mert a grafikus nagyon sok változattal előállt, de valahogy egyiknek sem volt üzenete, egyik verzió sem volt "fókuszban", vagyis esetleges volt rajtuk, hogy épp mit fest a lány a képen. Végül a grafikus felhívott, és megkérdezte, miért ragaszkodom annyira ahhoz, hogy a madarat fesse, és mondtam, mert úgy érzem az a festőlány lelke, és hogy a kép, amit fest az az ő tükörképe, ő saját magát festi, és a madár az a lelke... és amikor ezt sikerült megfogalmaznom, akkor összeállt a grafikusnak is, és akkor állt elő a hátsó borítóképpel is, amit nagyon különlegesnek találtam: kinagyította a vászonra a madarat. A festőlány egy olyan festményt fest, amin ő festi a madarat...

A kép nekem nagyon erősen kötődik Ágneshez, már akkor is úgy éreztem, ez a kép konkrétan róla szól, az ő vívódásairól, és hogy ezt a borítót senki mással nem tudtuk volna megcsinálni.

vferi · http://filmklubpodcast.blog.hu 2008.10.29. 10:54:36

szia zsuzsa! ezt egy hónapja írtad:

"Szamárfül! üzenetedet vettem, mélyinterjú a borítólánnyal (Kovács Ágnes Anna, színésznő) meglesz, pontosabban meg fogom kérni, írjon magáról egy bemutatkozót...

köszi, az ötletet, egyébként én is gondoltam már rá...
de az sem volna rossz, ha maga a könyvesblog vállalkozna rá, hisz borítólány-interjú, mint műfaj nem nagyon szokott létezni, és valszeg az első lesz a könyvesblogon is..."

végül sikerült megcsinálni?

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2008.10.29. 11:16:25

nem!

csak vontattam a saját szekeremet, iszonyú elfoglalt voltam. Egy levelet megeresztettem a Valuskának erről, reméltem a könyvesblog átveszi tőlem ezt a feladatot. De hajszolni, nem hajszoltam mást vele, mert ugye hittem az örökkévalóságban(!), fogalmam sem volt mire készül Ági.

Milyen jó lett volna, ha a Konyvesblog "ráharapott" volna az ötletre...
sok szempontból jó lett volna, az ilyen kis dolgok is meg tudják hozni az életkedvet, kicsit javíthatnak a lélek állapotán.... lehet, hogy Áginak is jót tett volna...

Veronika · http://tukorlany.blospot.com 2008.10.31. 02:38:01

Igen, de ilyenkor mindig az van, hogy mit nem tettünk, meg mit kellett volna tennünk,
holott mindenki maga felelős az életéért.

Biztos, hogy az ilyenek, hogy ő is felolvashat a szépírók fesztiválján, vagy előadhat valamit lendített volna a dolgon, akkor nem most lett volna öngyilkos, hanem később mondjuk,
de a sikerek csak bizonyos szinten és szempontból vigasztalóak.

Máté Péter, Virginia Wolf és Sylvia Plath is öngyilkos lett a karrierje csúcsán, nincsen ilyen, hogy megtehettem volna, mert mindenki maga felelős egy szint után az életéért. Én úgy tudom, hogy Lenke volt a legjobb barátnője és ő elutazott akkor éppen, amikor megtörtént, tehát senki nem volt, akit felhívhatott volna....

És mi lett a kétéves gyerekével, tud erről valaki valamit? És azt, ha nem vagyok indiszkrét, hogy milyen eszközzel vetett véget az életének?

Tényleg engem is kivert a víz, amikor meghallottam, de én nem ismertem személyesen, tehát nincs lelkiismeretfurdalásom, mit tehettem volna, de a szinház.hu cikkén majdnem sírtam.

Ki tudja, talán senki nem tehetett volna semmit, de az érintetteket örökre gyötörni fogja a lelkiismeret.

Nagyon jó volt a borítón, tényleg. Biztos nem véletlen, hogy egy ilyen fesztivál keretein belül, nők a férfi birodalomban lett éppen az....

akiria 2008.10.31. 08:47:20

Mind edények vagyunk, amelyek a víz színén táncolva, lebegve úsznak. Az élet terhei, a sors csapásai azt jelentik, hogy felülről víz áramlik belénk. Mindenkinek más az űrmértéke, más és más mennyiségű víz szükséges ahhoz, hogy edénye elsüllyedjen. Van, akinek meg sem kottyan egy liter, van, aki ennyitől már alámerül.
Amikor egy öngyilkos fölött ítéletet mondunk, mindig saját űrtartalmunkhoz viszonyítjuk azt a mennyiséget, amit ő kapott. Ráadásul, csupán képzeletben töltjük bele saját edényünkbe az általunk szintén csupán elképzelt sors mennyiséget. Mivel kívülről senkin sem látható ennek a lelki űrmértéknek a nagysága, óvatosnak kell lennünk, miközben egymásba vizeket töltögetünk. (Bornai Tibor)

karcos 2008.10.31. 09:45:35

Ez a fenti idézet azért nem stimmel, mert mindenkit egyedülálló atomnak (jelen esetben edénynek) ábrázol szociális kapcsolatok nélkül.

Van akit eleve jobban megtart a környezete és a kapcsolatai, ebből egy csomót eleve megkap, jobban ki van párnázva az élete, mások meg tényleg egyedül állnak a világban, szinte kezdettől, kevés kapcsolattal rendelkeznek, valójában többet bírnak elviselni mint mások, nagyobb teher és próbatételeknek vannak kitéve, csak épp adott esetben törékenyebbek, éppen a szociális létbizonytalanság miatt.

ra 2008.10.31. 11:15:31

Látom, mosogatógéped van otthon:))
Amikor az edények a feltöltött "kádban" úsznak, bele-beleakadnak egymásba. Néha az egyik megtartja vagy épp lenyomja a másikat. Van, hogy összeakadnak, máskor egymásba süllyednek. Néha pl. két pohár teljesen összetapad és szét sem lehet őket szedni. Előfordul, hogy együtt süllyednek el könnyebben, máskor éppen fenntartani segítik egymást. De lehet, hogy csak az én mosogatóm túl kicsi...

Veronika · http://tukorlany.blospot.com 2008.10.31. 17:07:51

Igen Zsuzsa,
ezt én is így gondolom.
Erre értettem azt, hogy a sok lefojtott dolog miatt, ami egyszer csak kirobbant, sajnos így.

Az edények hasonlat: az edények nem egymástól süllyednek el, hanem a tengertől, tényleg, a körülmények miatt. Én is éltem egy évet Angliában, úgy hogy a barátaim, családtagjaim, tehát a szociális hálóm itthon volt és kerültem TÉNYLEG életveszélyes helyzetekbe, ami miatt haza kellett jönnöm.

Ki mondott ítéletet fölötte? Senki szerintem. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem lát más kiutat és kész. Sokunknak megfordult a fejében már, van aki meg is teszi. Valahol írtam egyszer, hogy felnézek arra, aki megtette, mert az életről lemondani, nem kis bátorsággal jár, ehhez is bátorság kell és NEKI MÁR JÓ (reménykedjünk ebben), nekünk nem jó, akik itt maradtunk a bűntudattal és a mit tehetünk volna érzéssel. (bár én nem ismertem őt személyesen, mégis megrázott a halála)

Nem. Szerintem mindenki kerülhet olyan állapotba, hogy nincs más kiút és ha már voltak ilyen kísérletei, kicsit mindegy, bár nem teljesen, hogy mi mit akarunk tenni és mit teszünk, és ha a Zsuzsa elhívta volna, akkor..... satöbbi, a szinház.hu-n pont azon elmélkedik a volt tanára, hogy vajon tehetünk volna-e valamit, vagy úgyis úgyis megtette volna? "Vajon tehettünk volna érte többet, mi, az iskola tanárai, színészkollégái, mindazok, akikkel a sors összehozta, vagy a végzet megkerülhetetlenül kódolta a számára kijelölt életútba, természetébe, lelkébe, idegrendszere mélyére a Nagy Programozó?"
(Kovács Levente)

Ezt már sosem tudjuk meg. Ahogy azt sem, ha elvitték volna magukkal Pestre akkor kocsival József Attilát, akkor nem megy ki a vonat elé? De előtte hányszor kiment?

Szerintem eresszük el és bocsássunk meg neki és magunknak is, akiknek ezt nehéz feldolgozni, mert remélhetőleg ő már az örök vadászmezőkön csak napfényben és testetlenül az örök ragyogásban él...
Míg nekünk van bűntudatunk.
(Bár mondom, én személyesen nem ismertem, mégis így hat ez rám.)

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2008.10.31. 18:16:42

Veronika!

Nincs mit megbocsátani neki. Nem követett el ellenünk semmit. Csak maga ellen. Persze, épp a dühös fázisban vagyok, hogy miért tette ezt, miért nem rángatta a ruhám, hogy baj van, de tudom, hogy nincs igazam, és azt is, hogy el fog múlni. Az is lehet, hogyha a sok zűr közepette, ami a fesztivál előtt volt, sikerül elérnem telefonon (mintahogy nem sikerült, sokkal többször kellett volna próbálkoznom, és ehhez már nem volt agyam, meg nyilván nem is tudtam hogyan magyarázkodjak a nemlétező honor miatt), szóval mondjuk eljön, felolvas, aztán hazamegy és ugyanezt cselekszi, szóval lehet, hogy akkor aztán igazán dühös lennék. De nem ez történt, hanem az, hogy egyáltalán nem voltam vele napi kapcsolatban, utoljára a könyvhéten láttam a Vörösmarty téren, Nem felelek a haláláért, viszont úgy érzem mulasztottam, tulajdonképpen magammal szemben mulasztottam, hogy nem próbálkoztam többször és jobban, mikor nagyon szeretem őt, ezt most itt meg is osztottam a nyilvánosággal, de nem azért, hogy bárki rámborítsa a bilit, hanem mert bennem van ez a rossz érzés, fáj a veszteség, viszont ez meg az én dolgom.

Mindenesetre a temetésre elmegyek Aradra (még nem tudom mikor lesz), és ha kiderül valami a temetés részleteiről, akkor itt nyilvánosságra hozom. Kivéve, ha a család nem szeretné.

vferi · http://filmklubpodcast.blog.hu 2008.11.10. 15:50:11

Vasárnap vesznek végső búcsút Kovács Ágnes Anna színművésztől

Budapest, 2008. november 10., hétfő (MTI) - Vasárnap délután 14 órakor lesz Kovács Ágnes Anna színművész hamvasztás utáni búcsúztatása az aradi Felső temetőben - közölte az MTI-vel Kovács Maja, Honvéd Együttes kommunikációs menedzsere hétfőn.

Az együttes egy későbbi időpontban közös virrasztást tervez Budapesten és Marosvásárhelyen a fiatal színművész emlékére - tudatta Kovács Maja.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2008.11.11. 07:54:53

Köszönöm a hírt Feri! Megpróbálok eljutni Aradra.

Marci pótmagymama 2008.11.13. 20:41:12

Nagyon örültem,hogy Ágnest megismerhettem, csak nem gondoltam volna, hogy először és utoljára láthatom, mivel a kicsi fia pótnagyija lehetek.A tragikus napon ismerhettem meg.Ágnes kiisfiának édesapja a kislányom párja lett.A kibővült kis család most már Ági kisfia végleges családja lett. Sajnálom, hogy nagyobb erő győzött Ágin, mint a kisfia, de elfogadom.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2008.11.14. 12:00:51

Kedves Pótnagyi! Kezd apránként összeállni a kép erről az utolsó napról. Fura módon, pont ez a találkozás is (veletek) hozzájárulhatott ahhoz, hogy Ági elengedje az életet, ha látta, hogy Marci jó kezekbe kerül, gondoskodva lesz róla, akkor is, ha ő elmegy. Ő már nem kell, nélkülözhető.

Közben kiderült én miért nem találtam telefonon még szeptember elején, mikor meg akartam hívni a fesztiválunkra... a telefonszám, ami nálam volt már nem volt érvényes, mert az a telefon megrongálódott. Nem tudtam, hogy új száma van, és tény, hogy annyi fejfájásom bajom volt, hogy nem mentem jobban utána. Mint már sokszor leírtam, a legjobban az fáj, hogy szombaton lett volna ez a felolvasás, ahol eredetileg két szöveget is szántam neki, egy Pályi András szöveget és egy Bárdos Deák Ági szöveget... de nem kerestem elég állhatatosan, ő meg vasárnapra virradó éjjel lett öngyilkos.

Tisztában vagyok vele, hogy nem miattam, hogy sok dolog van a háttérben, ami lassan kiderült számomra, de akkor sem tudom kiverni a fejemből, hogy egy ilyen felolvasás és együttlét eltéríthette volna, legalább ideiglenesen, és megkapaszkodhatott volna egy fűszálban legalább.

Marci pótnagymama 2008.11.15. 17:29:25

Kedves Oázis!Ne emészd Magad a történtek miatt, sajnos ami történt bármikor bekövetkezett volna, én is úgy tudom, már többször előfordult Áginál, hogy eldobja az életét. Most már csak a szép dolgokra kell emlékeznünk. Marci nagyon szerető családban fog felnőni. Született egy tündéri féltestvére, akit Ági is megismert, mivel a pici fiú 5 hónapos.Sok sikert kívánok Neked a jövőben.

SzVendel 2009.03.01. 09:42:15

Szasztok!
Ági a Meridián42 Színház és Filmműhely tagjaként négy éve dolgozott velünk.
augsztus 1.-től szeptember 1.-ig Romániában tréningeztünk, próbáltunk, és forgattunk az akkor már március óta próbált Hamvas-Dosztojevszij Vétkek bűnök vezeklések... anyagot. A Honvéd színházat ott hagyta, hogy a társulattal olyan évadot kezdjen melyben az anyagi és tárgyi feltételek is rendelkezésünre állnak . Ennek feltételeiről írásban szóban megegyeztünk mielőtt elutaztunk.
Úgy jártunk mint a 80-as olimpián a sportolóink.
Vagy mint a toronyugró ki a forgásokat kivitelezi a levegőben, de a vizet nem ő engedi a medencébe; az öreg szartáros meg elfelejtett megnyitni a...
Négy éve dolgoztunk ingyen ezért az évadért...
Megint-megint a jólismert magyar újrakezdés... kiki hogy bírta...
Ági az eggyetlen színésznőként a társulatban nem hagyott soha hiányérzetet tehetsége roppant erejű, mint ahogyan hiánya is.
Angyalok hada egyengesse tovább gyönyörű útját...
( amint lehetőségem (-günk) van feldogozzuk ill. megosztjuk a műhely mozgóképanyagait.)
süti beállítások módosítása