míg Rapai Ágnes elbeszélője ’89 májusában kiűzi magából a Pártot, és felszabadulva lépeget feszes svájci farmerrövidnadrágban és melltartó nélkül, Forgács Zsuzsa elbeszélője ott áll magzata nélkül, árván a New York-i esőben, önmaga által is ostobának tartott kérdéseket tesz fel egy abortuszokban elkérgesedett megabiztos fekete nőnek, aki a maga során a következő maximát – „mint egy karcos, meggörbült lemez” – válaszolja: „El fogunk ázni.”
Utolsó kommentek