Elmosott minket az eső...

  és mégsem...

A legtöbb szerző már el sem indult a térre a teknősbékatojás nagyságú jégdarabok miatt, melyek az égből potyogtak, mikor elhagyták otthonaikat és csodálkozva az égre meredtek, vagypedig azért nem értek ki a térre, mert a szél egyszerűen felkapta őket és másfele fújta.

Volt azonban egy rövid időszak a Vörösmartyn, amikor úgy tettünk, mintha nem fenyegetnének minket a továbbiakban az égiek.

Ime, 2008. június 7-én, 3-kor, az  északnyugati sarkon a következő látvány fogadta a térre merészkedőket,

balról jobbra: Tita (Fiáth Titanilla), rapénekes böri-pszichológusunk, mögötte háziasított örző-védő szolgálatunk, a búsképő lovag, elegáns zöld ernyőjével, matrózcsíkos T-shirtben. Rögtön tőle jobbra Kari Györgyi ufonautához méltó visszafogott, habkönyű mosollyal, Ladik Katalin pedig gyönyörűen, kedvesen ahogy csak ő tud.

Megérkezett az erősítés is Gordon Agáta személyében, aki kezében apró lila virágcsokorral siet üdvözölni legújabb múzsáját. Ladik Katalintól jobbra pedig Ágens próbálja fejben lefordítani kottára és hangszálra a közelgő újabb viharkitörés üzeneteit. Mellette viszont Forgács Zsuzsa Bruria anyaszerkesztő csodálja aggodalmasan háziasitott örző-védő szolgálatunk búsképű lovagjának  erőfeszítéseit.

Forgács Zsuzsa Bruria mellett jobbra a mindig elegáns úszónő-táncosnő bajnokunk Kiss Noémi áll készenlétben a dedikálásra, mellette a kép jobb szélén pedig Rapai Ágnes mutatja be elmaradhatatlan derüjével zöld-narancssárga csíkos trikóját. (Rapai Ági jelenleg nem látható, de dolgozunk rajta)

Rapai Ágnes előkerítésére azt a megoldást választottam, hogy megtükröztem a képet, de még igy is csak félig látszik. Mindegy, még egy félmosoly is jobb a semminél. Plusz előkerült a zöld-narancssárga csíkos trikó, lásd balszél. (A technikai megoldás indoklásával most nem fárasztanék senkit).

Figyeljük meg a háttérből  a kamerával szemező férfit, ő több képen is rettenthetetlenül lencsénk közepébe nézett, és ez a tevékenysége, annyira elvonta figyelmét, hogy nem vette észre az asztalunkon sorakozó Szomjas oázis köteteket. Szerencsére mások viszont a vihar ellenére is eljöttek értük és aláírásainkért.

Szomjúhozásunk vízre, gondolatra, feladványokra, megoldásokra, figyelemre és törődésre szerencsére sohasem hagy cserben minket! Ezt a képet is megtükröztem, mert ezen Kiss Noémi olyan angyalian elmélázva bámul a nagy kékségbe, hogy nélküle mit sem érne a jövőnk. Jelen esetben lásd őt is itt a balszélen, alant:

Szécsi Magda Dzsendzsinek (háttal nekünk, és vörös hajjal) megint sikerült homályban tartani kilétét (magyarul: megőrizni inkognitóját), pedig rengetegen szeretnék tudni, hogy ki ő, mi ő, melyik kozmosz szélén bolyongott eddig, és melyik csillagfelhőről csapódott be közénk. Tita nem tudom min aggodalmaskodik épp, hiszen vörös-narancssárga szerelése különösen jól rímel Szomjas oázis kötetünk borítójára.

 
És végül megint Tita, az utolsó képünkön is, nah, hiába, ő az abszolut kedvencünk, a kamera alig bírja levenni róla a lencséjét. Hogy mit mond épp Kari Györgyinek, azt gondolom megtudhatjuk majd a Kitakart Psyché sorozat következő kötetéből. Legalábbis erősen reméljük.

.... Akinek nem sikerült eljönni a vihar miatt, az ne aggódjon. A Szomjas oázist most nyomták újra!

Igen, a kötet újra kapható a jobb könyvesboltokban. Külön kérésre még dedikálást is tudunk szervezni.

VISSZA A SZOMJAS OÁZISBA!